Aki olvasta a Dűnét, az képzeljen el egy ahhoz hasonló világot. Csakhogy itt nem sivatagok vannak, hanem hideg. Gethen/Tél világán ugyanis éppen jégkorszak van. A szerző ezt figyelembe véve alkotja meg a bolygón élők világát, és a nagy Jégen való átkelés a regény egyik fontos mozzanata.
Genly Ai, az Ekumeni Világszövetség Mobilja (küldötte) azért érkezett a Gethenre, hogy az ittenieket megnyerje a csatlakozásra. Mint Ai többször is elmondja, az Ekumen nem egyfajta állam, inkább közvetítő a különféle világok között, és a csatlakozással Ekumen átadná a telepátia képességét, cserébe a getheniek megmutatják, hogyan képesek belelátni a jövőbe. A mű elején Ai az egyik getheni államban, Karhidában tartózkodik, mely egy feudális mintaállam. Innen azonban “menekülnie” kell, mert pártfogója, Therem Hart rem ir Estraven kegyvesztetté válik, s ő is kompromittálódik az “őrült király” előtt. Innen Orgoreyn-be megy, amelyik ország Karhida ellensége, és egy modern bürokratikus ország. Itt is bajba kerül, amiből a száműzött Estraven menti meg, majd miután egy nehéz és viszontagságos úton a Jégen át eljutnak Karhidába, Ainak sikerül beteljesítenie küldetését.
Ai küldetését főként az nehezíti, hogy a getheni emberek egyneműek: nincs se férfi, se nő, az emberek itt életük nagy részében aszexuálisak, ám egy bizonyos időszak során – ez a kemmer – nemileg aktívvá válnak. Azt nem lehet tudni, hogyan alakult ki ez a fajta élet, de a lényeg nem is ezen van. A szerző szerint ez csökkenti az emberekben meglévő agressziót: bár képesek a gyilkosságra és a kisebb összetűzésekre, nem viselnek totális háborúkat. Ait is amolyan Perverznek tartják, aki folyamatosan kemmerben van, így kevesen hisznek neki, kivéve Estravent, aki feltétel nélkül megbízik benne. A regény egyértelműen feminista írás, mely mégsem válik „radikálissá”, bármilyen nemű olvasó bátran belevághat ebbe a taoista filozófiával fűszerezett történetbe.
By acélpatkány
Vajon jó szándékúak lennének? Mit csinálnának velünk? Kiirtanának bennünket? Megkegyelmeznének minket?
1962-ben járunk, a Csendes-óceáni Államokban. Minden a megszokott rendben folyik: japán hivatalnokok végzik munkájukat, kínai riksások szelik az utcákat, fekete rabszolgák dolgoznak a kikötőben. Minden olyan, amilyennek lennie kell, egy olyan világban, ahol a Tengelyhatalmak győztek a második világháborúban, és felosztották egymás közt a megszállt Egyesült Államokat.
3050-ben, az atomháború után újjáépült világban járunk. Az egyik legnagyobb állam, a Haijac Unió egy vallási diktatúra. Prófétájuk, egy bizonyos Isaac Sigmen nyomán az Izlandról benépesített Észak-Amerika lakossága a mai szemmel nézve barbár tudatlanságban tartott. Még a főhős is, a nyelvész Hal Yarrow, aki nemrég tért vissza a Hudson-öböl menti Rezervátumból, ő is vallási szűklátókörűségben és bigottságban szenved. Béklyóba köti ez a groteszk társadalom és a házassága, mely semmi örömöt sem tartogat számára – de a házasság öröme is erkölcsi fertőnek számít.
A Galaktika Fantasztikus Könyvek újabb kötettel és egy újabb szerzővel bővül. Harry Harrison sf-nagymester regényét olvashatjuk most a sorozatban.
Vergil Ulam ifjú zseni, aki biocsipek létrehozásán dolgozik. Azonban öntörvényű és a szabályokat semmibe vevő magatartásával gyakran kerül összetűzésbe főnökeivel. Egy ilyen alkalom során végül Vergilt kirúgják. Ám a forrófejű tudós nem akarja csak úgy otthagyni kutatási eredményeit és anyagait. Meggondolatlanul saját vérébe fecskendezi a kísérleti sejteket, hogy majd így kicsempészi azokat a laborból és egy másik cégnél újrakezdi a projektet. Azonban pár nap múlva furcsa változásokat vesz észre magán: fittebb, fiatalosabb lesz, megváltozik az ízlése és a kinézete. Ez az idilli állapot hamarosan megváltozik… Nemsokára kiderül, hogy a Vergil testében lévő kísérleti sejtek mind egy-egy önálló tudat, milliárdnyi intelligencia. Ezek közösen hamarosan nem csak Vergilt, de egész Amerikát drasztikusan átalakítják. Barátok, orvosok, tudósok próbálják útját állni a katasztrófának, mely bizarr és különös előjátékkal indul.
A Kultúra: a megvalósult utópia. Egy távoli jövőbeli társadalom, mely nem ismeri a betegséget, a szegénységet, sőt a pénzt sem. Egy világ, ahol mindenki megkaphat mindent, amire vágyik. Emberek, gépek és idegen lények közös társadalma ez, amely a Galaxis egyik legfejlettebb civilizációja. Egy nagyon különös Galaxisé.
William Gibson Sprawl-trilógiája után sokan úgy gondolták – és gondolják még ma is –, hogy a cyberpunk műfaja kifulladt. Való igaz, Gibson és társai kiaknázták a legtöbb lehetőséget, de ahogy ma is születnek pl. jó időutazásos történetek, ugyanúgy írnak nagyon jó cyberpunkot is.
Ken MacLeod skót szerző könyve a jövő Földjére és a nagyon távoli jövő Mingulay telepesbolygójára visz el bennünket. Ezen a két szálon fut a cselekmény, egy hacker és egy tengerbiológus kozmonauta leszármazott főszereplésével. Mindkét bolygón és mindkét korban a távoli bolygókra és csillagrendszerekbe való utazás lehetőségét kutatják.
A Galaktika Fantasztikus Könyvek sorában, a zseniális sci-fi íróra emlékezve, újabb Clarke könyv jelenik meg, A város és a csillagok. Ebben a kötetben megismerhetjük Diaspar városát, amely nem egy hétköznapi város. Kupolájával mindentől és mindenkitől elzárkozva létezik évmilliók óta. De miért ez a bezártság?

Legutóbbi hozzászólások