F. Tóth Benedek: Mellékhatás

A fülszöveg alapján egyáltalán nem gondolná az ember, hogy egy sf novellagyűjteményt vesz a kezébe.
Bár a novellák nem mindegyike scif-i szerintem, van, amit inkább a mágikus realizmushoz sorolnék.
Kedvenc írásom a Show time lett, mely remekül kifigurázza a mai valóságshowkat, és mellesleg a vége is eléggé meglepő volt számomra. Emellett maga a címadó történet is remek, a kövér férfiról és a “mellékhatásmentes” fogyásról…
A kötet majdnem minden írásáról elmondható, hogy nagyon egyedi hangvételű. A legtöbbnek a központi problémája napjaink gondjaival egyezik meg, kicsit kicsavarva, egy csavarral megspékelve.
Bár volt egy-két furcsa írás a könyvben, mint a Referencia, de még ezt is élvezet volt olvasni.
Az egyetlen kisregény a kötetben, a Diamand pedig egy igazán különleges bolygó története, emellett az emberi kapzsiságé is.
F. Tóth Benedek novellái rendszeresen jelennek meg a Galaktika magazin hasábjain, de én reménykedem benne, hogy kezünkbe foghatunk még tőle egy hasonlóan jó kötetet.

Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Fogadó a Halott Alpinistához

Minden úgy kezdődik, mint egy átlagos krimi regényben. A hegyek között jól eldugva áll egy fogadó, melyet a Halott Alpinistához címeztek. A férfi volt ugyanis, aki két hetet fizetett ki a szobájáért, de csak egyet tölthetett benne, mert időközben lezuhant az egyik környékbeli szikláról. A hegymászó szobája azóta is érintetlen, és furcsa mód emlékszobaként működik. A fogadó titokzatos vendégei pedig nap mint nap érzékelik az alpinista szellemlének jelenlétét. Ám az egyik éjszaka váratlan események történnek. Lavina zárja el a külvilágtól a fogadót, és az egyik vendéget holtan találják meg szobájában. Az éppen szabadságát töltő rendőrnyomozó meg is kezdi az ügy kivizsgálását, ám minduntalan zsákutcába kerül a nyomozása. Érvek és ellenérvek sorakoznak fel egymással szemben, de az igazság csak a könyv végére derül ki. És persze egyáltalán nem az, amire számítana az ember!

by hadiosveny

Jonathan Cross: Kvartett

Jonathan Cross egy visszataszító kiberpánk világba kalauzolja el a Kvartett olvasóit. A világégés utáni nagyvárosok magukra maradtak, és ókori városállamokként működnek tovább. A társadalom kettészakadt, a szegény és a gazdag réteg között a szó szoros értelemben mély szakadék tátong. Mélyváros és Felhőváros közti egyetlen Kaput állig felfegyverzett, és mindenre elszánt katonák vigyázzák a nap huszonnégy órájában. Ebben a nem túl reményteli világban vív élet-halál harcot a regény négy főhőse. Igaz, ők valamilyen szinten kapcsolatban állnak egymással, és a történet folyamán is pillanatokra összefonódnak sorsaik, de igazából még a könyv végén se ismerik meg teljesen egymást. Nem együtt, hanem egymástól függetlenül törnek céljaik felé. Így a fejezetek a főszereplők között ugrálnak, ami kicsit zavaró, mert épphogy beleéli magát az ember az egyik hős helyzetébe, az író máris a következő ténykedéseire ugrik át. Viszont ez a megoldás a könyv utolsó fejezetében nagyon is jól beválik, hiszen ott az eseményeket a hősök különböző szemszögéből olvashatjuk el. Kellő nyelvi igényességgel megírt mű, ami néhol a gusztustalanságig túlrészletezi a regény egyes mozzanatait, melyek leginkább a könyvben szereplő írónőre fókuszálódnak. De mindezekkel együtt egy kalandos, fordulatokkal teli, és izgalmas olvasmány Jonathan Cross Kvartettje.

by hadiosveny

Raana Raas: Csodaidők: Az ogfák vöröse

A Csodaidők története egy olyan távoli jövőben játszódik, ahol az emberiség meghódította a környező bolygókat, és a regény eseményei közül egy sem játszódik a Földön. A bolygók egy része a Csillagunió része, amelyet mindenki csak CSU-nak hív.
A történet három szereplő sorsát követi nyomon: Giin-ét, aki az Oderut-17 nevű bolygó legfőbb vezetője, a safir; Judy-ét, aki egy árvaházban nevelkedő különleges kislány; és Yaan-ét, aki a Raas család elsőszülöttje, ezáltal a leendő családfő és vállalatvezető. Mind Giin, mind Yaan a kaveni rendszer szülötte, melyben a nagycsaládok játsszák a fő szerepet. Ebben több generáció is együtt él, és a családot a családi tanács, élén a családfővel “irányítja”. A Kaven elsősorban a hagyományokra épül. Ezzel szemben áll a külsősök világa , melyben az emberek a mai földi életnek nagyjából megfelelő életet élnek. Emellett vannak még a kiszakadtak, akik nem bírták tovább a kaveni életet, és elhagyták családjukat, amely ekkor kitörli az illető nevét a családfáról, és ha vissza is akarna térni, a család nem fogadja vissza.
Giin az, aki legfőbb céljának tartja ezt a gyakorlatot eltörölni, hogy a kiszakadtak visszatérhessenek családjukhoz. Eközben Yaan egyre jobban szenved apja nyomása alatt, Judy pedig külsősként próbálja a kaveni viszonyokat megérteni…
Egy igazán nagyszabású családi regény bontakozik ki előttünk, ami nagyon könnyen magába szippantja az embert. Emellett fontos szerepet játszik még a a politika, mely áthatja az egész történetet, jelentősen formálja szereplőink sorsának alakulását.
Engem megragadott a történet, a szereplők, maga az egész kitalált világ. Főleg Judy története fogott meg, aki próbál mindenhol beilleszkedni, de valahogy sehova sem illik, amíg meg nem találja azt a közeget, ahol igazán otthon érezheti magát.
Szereplőink élete tragédiákkal, szomorúsággal teli, de azért az öröm apró pillanatai is megjelennek. Mindemellett pedig háború készülődik, talán az eddigi legnagyobb…
Raana Raas összesen négy kötetesre tervezi regényfolyamát. A második és harmadik rész már kapható, a negyedik rész pedig várhatóan tavasszal jelenik meg.

Metagalaktika 11.

A Metagalaktika 11. száma a magyar sf történetébe vezeti be az olvasót novellákon, egy regényrészleten és tanulmányokon keresztül.
A tanulmányok: Sárdi Margit és tanítványai elképesztő munkát végeztek. Amikor a tanulmányaikat olvastam, úgy éreztem, az egész magyar sf történet ott van a kisujjukban. A tanulmányaik nem annyira olvasmányosak, de akit tényleg érdekel a hazai sci-fi “történelem”, hogy mely korszakokban kik és mit alkottak, azok nagyon fogják élvezni ezeket. Számomra a legérdekesebb a “nagy magyar álomról” szóló írás volt. Azelőtt nem hallottam erről a tematikáról, de nagyon felkeltette az érdeklődésemet az ebbe a körbe tartozó művek iránt.
A tanulmányoknak a tájékoztatás mellett célja az is, hogy felkeltse az olvasó érdeklődését az sf különböző korszakainak művei iránt. Ezt a célt jónéhány írás el is éri.
Amit viszont megjegyeznék, hogy a mostani korszakról való írásban finoman szólva túlsúlyos a Galaktikában is publikáló írók aránya, pedig vannak remek írók a galaktikásokon kívül is…
A novellák: Nagyon érdekes volt a 19. századi novellákat olvasni, melyek nyelvezet is megér egy misét. Külön kiemelném Kosáryné regényrészletét, ami egyszerűen káprázatos, és én nagyon örülnék, ha az egész regényt elolvashatnám. A kötetben remek novellákat találunk, én ezekből kettőt emelnék ki. Tóth Árpádtól a Briggs Tom különös rohamai az egyik legmegrázóbb írás a kötetben. Gyönyörűen és nagyon fájdalmasan köti össze a múlt és a jövő szálait. A másik pedig László Zoltán novellája, a Párhuzamosok a végtelenben. Az igazság az, hogy nekem még nem sikerült rossz írást olvasnom az írótól, és ez a műve is bebizonyítja, hogy miért is tartozik ő a magyar sf írók legjobbjai közé. A párhuzamos univerzumokról szóló írások amúgy is a kedvenceim közé tartoznak, jelen novella pedig ezen tematika egyik legjobbja.
A képek: A Metagalaktika egyik fontos aspektusa az írásoknál fellelhető képek. Sallai Péter képei nagyon jók, kár, hogy a nagy részüket már ismerjük a GFK könyvek elejéről. Nem hiszem el, hogy a művésznek ne lett volna elég más képe, amely még nem volt borítókép. Ráadásul jobban örültem volna, ha más alkotók munkáival is találkozhattunk volna. A galaktikásoknak néha nem ártana saját berkeiken kívül is körülnézni…
A kötetről összességében pozitív a véleményem,bár néhány gyerekbetegséget nem sikerült levetkőznie, de mégis méltó tisztelgésnek tartom ezt a kötetet magyar sf nagyjai előtt.

Jeff Noon: Vurt

Nita tollat tesz a szájába…
Firka éli a jövőbeli fiatalok átlagos életét: a haverjaival lóg, nem dolgozik, tollazik.. Ugyanis ebben a világban a drogot a tollak jelentik, melyekkel a Vurtba lehet eljutni. Az erotikus élvezetek színe a rózsaszín, a veszélyes és illegális “álmoké” a fekete, a sárgát pedig csak akkor vedd be, ha nem félsz a haláltól. Mert a Vurtban lehet katapultálni, kivéve, ha sárga tollat veszel be…
Firka pedig pont egy ilyen sárga tollban vesztette el Desdemonát, szerelmét és egyben húgát. Mindent megtesz, hogy visszaszerezze őt, de ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik..
Noon cyberpunk világa velejétől romlott. Mindenféle lények népesítik be, robotok, árnylények, a Vurtból átjött mindenféle szerzetek. Persze ezek keveredése ekkor már természetes, a “keverékek” jelszava az, hogy “Tisztán minden szarabb”. Az író nemcsak hogy tökéletesen rajzolja meg ezt a világot, hanem emellett még olyan nyelvjátékokat, új szavakat vet be, amelyek zsenialitása előtt le kell borulni. Itt jegyezném meg, hogy elismerésem a fordítónak, Pék Zoltánnak, nem lehetett kis munka ezt a regényt lefordítani.
Ha azt hitted, hogy az 1984 világánál nem jöhet rosszabb, merülj el a Vurtban. De ahogy JátszMacska, a Vurtot egyik legjobban ismerő szereplő is mindig mondja: “Legyetek óvatosak. Nagyon-nagyon óvatosak”.

Antal József: Diagnózis

A 26. században már közel 30 milliárdnyian lakják a Földet, nem csoda hát, ha az emberek “kaptárakban” zsúfolódnak össze melyben alig egy kis lyuk jut egy személynek. A társadalmat az orvosok kasztja irányítja, ők a halál urai. Ha valaki elmúlt ötven éves, kötelezően jelentkeznie kell, hogy végső nyugalomra helyezzék..
Phyl Macao is egyike az orvosoknak, aki profin űzi “hivatását”, vagyis sok Feleslegest küld a másvilágra. Aztán egyik nap egy angyalarcú lány és egy haldokló tudós fenekestül felfordítja a világát..
Antal József könyve három könyvből áll: az Első Könyv olyan felvezetésnek mondható. Én ezt a részt nem igazán élveztem, kivéve a végét, melyben egy olyan csavar van, amiért érdemes továbbolvasni. A Második és a Harmadik Könyv viszont már nagyon jó, élvezetes, fordulatos. Egy nagyon brutális, kegyetlen világ képe rajzolódik ki előttünk, melyben az emberi élet csak egy statisztika része. Az idős embereket nem tűri meg a társadalom, hiszt csak foglalják a helyet a fiatalok elől. A Szolgálat mindent a kezében tart, kivéve a Hálót, ahol az Ellenállás szövögeti terveit egy jobb élet reményében. De vajon ők tényleg egy szebb világot hoznak el, vagy egy ugyanilyet, csak más köntösben?
Macao doktornak sok mindennel kell szembenéznie, leginkább saját magával, érzéseivel. Az életében sokan megfordulnak, mégis magányra van ítélve. Hiába veszi körül közel 30 milliárd ember, mégis nagyon egyedül van..
Antal József nem zárta le regényét, nyitva hagyta az utat a folytatásnak, melynek egyrészt örülök, mert szívesen olvasom tovább a történetet, másrészt én a kerek, egész történeteket szeretem. A könyv eleje néha már-már bosszantó, de utána sokkal jobb lesz, egyre többet ismerhetünk meg ebből a defektes világból.
Az író nem is tagadja, hogy Bradbury híres utópiája hatott rá, hisz az orvosok megfeleltethetőek a tűzőröknek. De ez a hasonlóság nem zavaró, mivel Antal világa teljesen más, mint Bradbury-é. Kegyetlen, felszínes, de az olvasó számára sok izgalmat tartogató.
Szóval adjunk neki egy esélyt!
by Nita

Blogregény.com

Mi is a blogregény? Egy olyan internetes, interaktív (web 3.0-ás) regény, ahol részben az olvasók dönthetik el, hogy a történet hogyan alakuljon tovább. A világhálón barangolva már találkozhattunk ilyen “Ön dönt!” jellegű próbálkozásokkal, erre példának talán a SteamPunk BlogNovel-t hoznám fel. Bár ez az oldal már akkor sem volt aktív, amikor én rátaláltam.
Ám nemrégiben indult el egy hasonló sci-fis vállalkozás, a Blogregény.com. A Blogregény a társadalom születésének témáját járja körül az időről-időre megjelenő újabb és újabb fejezeteinek segítségével.
Az oldal technikai hátteréről csak annyit, hogy nem előre megírt blogmotort használ, hanem teljesen egyedi felépítésű, és megjelenésű. Ez írható előnyére, de hátrányára is. Ám az mindenféleképpen előnyére szolgál, hogy a fórum aktuális topikjai csak egy kattintásnyira vannak a novelláktól. Talán még egy oldalsávot raknék be az egyik oldalra a könnyebb kezelhetőség érdekében, ahol első sorban a fejezetek linkjei szerepelnének, de itt pár fontos menüpont is helyet kaphatna.
Láncvilág története Ilárionról, egy tizenéves, kasztrált fiúról szól. Ami szerintem kezdésnek túl szexistára sikerült, mármint ami a szüzet és a kasztrációt illeti. Ugyan az első két fejezet elolvasása után nem lehet még messzemenő következtetéseket levonni, a regény mindenféleképpen érdekesen alakul. Kíváncsian várom a folytatásokat!

by hadiosveny

Szélesi Sándor: A beavatás szertartása

Az Endemi mindössze húszezer fényévnyire fekszik a földtől. Egy kutató, David Whist a fiával él ezen a különleges bolygón már 12 éve. Teljesen hozzászoktak az ottani élethez, és hogy kettejüké az egész bolygó. Ám ekkor a férfi hírt kap, hogy érkezik egy hajó 14 ezer telepessel a fedélzetén…
Nagyon jó az alaptörténete a könyvnek, megvan miden benne, ami egy jó sci-fi-hez kell. Sajnos mégsem igazán az bontakozik ki, amit én vártam volna.
David és fia, Justin érthető, hogy nagyon szeretik egymást, és ragaszkodnak egymáshoz, de úgy érzem, hogy ezt nem kellett volna kismilliószor az orrom alá dörgölni. A kormányzó személye is túlzás számomra, annyira tipikus, hogy az már zavaró. A többi karakter sem lett számomra túl szimpatikus.
Ami mindenképp pozitívum a regényben, az az Endemi élővilágának leírása. A különböző növények, állatok, az őslakos goruk leírása igazán remekre sikerültek. Amikor David az állatokkal vagy a növényekkel foglalkozik, azok a legkellemesebb részek.
Maga a történet viszont a telepesek megérkezésétől nem tudott lekötni: olvastam, olvastam, talán egy nagyon kicsit még érdekelt a szereplők sorsa, de nem rágtam le a tíz körmömet.
Ami viszont leginkább feldühített a könyvben, az a befejezés: az egész olyan kurtán-furcsán lett megoldva, számomra nagyon idegen befejezés volt az addigiakhoz képest. Talán ha a könyv nem így zárul, kicsit más érzéssel tettem volna le. Nem azt mondom, hogy miden történetnek pozitív véggel kell lezárulnia, de ez a befejezés számomra nem teljesíti ki a regényt.
by Nita

Eric Asvak: Vér/vonal

Egy könyvet többféleképpen is lehet vizsgálni. Fölmerül a kérdés, a kritikánál mit vegyünk figyelembe, és mit ne. Például számít-e az, hogy valakinek a mű az első vagy a századik regénye? Vagy az ember csak magában szemlélje a művet?
Azt mindenesetre tudom, hogy Eric Asvak könyvén nem érződik, hogy elsőkönyves író lenne. A stílusa nekem nagyon tetszett, könnyen, gördülékenyen olvasható.
A történet szerint a Vadbolygón járunk, a galaxis egyik szegletében, ahol egy fiatal, ámde nagyon különleges lány életének néhány évét kísérhetjük figyelemmel. Samtha édesanyja a Császári bolygók császárnője, ezáltal ő a trónörökös. Az apja viszont a vadbolygón élő vadászok egyike, és az anya kiadja neki lányát, mivel úgy tudja, hogy a kislány menthetetlen beteg. De ez korántsem ilyen egyszerű.
Miután láthatjuk a kislányok (!) megszületését, a következő fejezetben már Samthát látjuk 12 évesen a Vadbolygón. Ezen a bolygón vadászok élnek, akiknek különböző iskoláik vannak itt, ahol kiképzik őket, ide kerül a hercegnő, annak ellenére, hogy lányok nem tanulhatnak az iskolákban. A Vezér, Ronald Parker viszont maga mellé veszi, és ezzel egy végzetes játék veszi kezdetét…
Ugyanis a könyv cselszövések, ármányok, átverések sora. ezen van leginkább a hangsúly, a szereplők konfliktusain, egymáshoz való viszonyában. A háttérre, a bolygók bemutatására nem igazán szánt figyelmet az író, pedig ez lehetett volna a regény legizgalmasabb résez. Nem ismerjük meg igazán az iskolákat, hogy pontosan milyen oktatás folyik, és a bolygókról is csak alapvető dolgokat tudunk meg. Számomra a császárnő és a vadászok konfliktusa sem volt eléggé kibontott.
Maga a sci-fi vonal sem túl erős: az űrben vagyunk, vannak űrhajók, repkedések, de ez sincs igazán kiaknázva. Olyan szinten a szereplők vannak előtérbe tolva, hogy ezek számára már nem marad hely.
Nem mintha a karakterek nem lennének jól kidolgozva: Samtha az egyik legtitokzatosabb, legkeményebb és legharciasabb szereplő, akivel valaha az irodalomban találkoztam. Egy kislány testébe zárt nő, aki mindent tud, de mégsem eleget.
Ronald Parker, a Vezér, a Rendtévők egyike egy egyszerre szánandó és utálandó szereplő. Az Áldozatoknak nevezett diákokat ott használja ki, ahol tudja. Valójában mindenkit felhasznál a terve érdekében, melyet egy jóslat alapoz meg.
A könyvön én azt érzem, hogy csak egy sorozat nyitódarabjának indul, ezért vannak szálak, amelyek elindulnak, aztán egyszer csak elsikkadnak, és van sok elvarratlan szál is. Ez egyáltalán nem tesz jót a történetnek.
Szeretem is a könyvet, meg nem is: érdekes könyv, jó karakterekkel, de dühítően sok kihagyott zicerrel. Ha esetleg Asvak folytatja, remélem jobban megismerhetjük a számomra hiányzó történetelemeket. így a könyv egy kissé a beteljesületlenség érzetét kelti, de lehet ezen még javítani.
by Nita