Mary Shelley: Az utolsó ember

Az utolsó emberAz 1826-ban kiadott, közel 600 oldalas regény vegyes érzéseket keltett bennem.
Műfaját apokaliptikus sci-fi-nek titulálják, amiből szerintem csak az apokaliptikus maradéktalanul helytálló. Shelley úgy képzelte, hogy az emberek 2090 tájékán még mindig lovas hintón és lóháton közlekednek, bár a légi közlekedésről is ír valamelyest.
Főszereplőnk Lionel Verney, az ő szemszögéből láthatjuk a kezdeti idők boldogságát, majd pedig az emberiség bukását és megfogyatkozását. Az első kötetben leginkább Verney és környezetének politikai és szerelmi életének változásáról olvashatunk, a romantika teljes eszköztárát kimerítve. Hosszú leírásokat kapunk, és érzelmek miriádját. A második kötetben viszont már megjelenik a dögvész, és megkezdődik az emberiség és Verney kálváriája.
Bevallom őszintén, a könyv vegyes érzéseket keltett bennem. Én úgy érzem, ez a könyv fele ekkora terjedelemben sokkal jobb lehetett volna. A párbeszédeket is hiányoltam, nincsenek nagy gondjaim a leírásokkal, de azért amikor 10-20 oldalon keresztül nem hangzik el párbeszéd, az engem már kissé zavar.
Amiben Mary Shelley felülmúlhatatlan, az az emberi lélek ismerete, és az emberi természet hű ábrázolása. Szinte végig érezzük a főszereplő lelkében dúló érzéseket, és az emberek viselkedése is teljesen élethű, ráadásul sok szereplőben ráismerhetünk olyan karakterekre, akikkel ma is nap mint nap találkozunk.
Ami nálam még rontott a regény élvezetén, hogy főleg a második kötetben rengeteg az elírás, a hiba, erre azért jobban oda kellet volna figyelni.
Összességében egy kicsit talán hosszúra sikerült, de élvezetes regényt foghatunk a kezünkbe, amely jövőképének egy része akár még be is teljesedhet…
by Nita

Reklámok

4 Responses to “Mary Shelley: Az utolsó ember”


  1. 1 Tóth György január 19, 2009 - 1:25 du.

    Nekem pont az tetszett a könyvben, ami Neked nem 🙂
    Az 1800-as évek közepén meg valóban nem láthatta előre ezt a technológiai robbanást, mivel előtte nem volt példa ilyesmire. Hogy sci-fi, nem sci-fi… ezen valóban lehet “veszekedni”, de nincs sok értelme. 1870-ben més sci-finek számított. 2150-ben előfordulhat, hogy a mai sci-fik lesznek ilyen “régimódiak”

  2. 2 szvetlana január 19, 2009 - 1:59 du.

    Nem vagyunk egyformák. 😉

  3. 3 javori július 19, 2009 - 7:33 du.

    A sci-fi szót mosolyogva írnám le ezzel a regénnyel kapcsolatban.

    Kb. 350 oldalnyi tömörítés bőségésen elég lett volna az átlag magyar olvasó számára, mert így visítva dobja le 120 – vagy még kevesebb – oldal után a könyvet.

    Az írónő néhol szentimentalista, máshol vadromantikus.
    Az emberi lélek ábrázolásában meg annyira naiv, hogy szinte már irigylem érte… 🙂

    Az ismertetőd jó, egyensúlyt teremt az értékek és a hibák, tévedések között.
    Kedvet ad a könyvolvasáshoz, de figyelmeztet arra, hogy mi vár a leendő olvasóra.

  4. 4 Nita július 20, 2009 - 8:29 de.

    Köszönöm, örülök, ha segíthetek a kritikáimmal egy könyv megítélésében.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s




Twitter

RSS

rss

Add to Google

Szavazás

PageRank modul

Google Pagerank, SEO tools

Blog Stats

  • 97,534 hits

StatCounter

ingyenes webstatisztika

%d blogger ezt kedveli: