Eric Asvak: Vér/vonal

Vér/vonalEgy könyvet többféleképpen is lehet vizsgálni. Fölmerül a kérdés, a kritikánál mit vegyünk figyelembe, és mit ne. Például számít-e az, hogy valakinek a mű az első vagy a századik regénye? Vagy az ember csak magában szemlélje a művet?
Azt mindenesetre tudom, hogy Eric Asvak könyvén nem érződik, hogy elsőkönyves író lenne. A stílusa nekem nagyon tetszett, könnyen, gördülékenyen olvasható.
A történet szerint a Vadbolygón járunk, a galaxis egyik szegletében, ahol egy fiatal, ámde nagyon különleges lány életének néhány évét kísérhetjük figyelemmel. Samtha édesanyja a Császári bolygók császárnője, ezáltal ő a trónörökös. Az apja viszont a vadbolygón élő vadászok egyike, és az anya kiadja neki lányát, mivel úgy tudja, hogy a kislány menthetetlen beteg. De ez korántsem ilyen egyszerű.
Miután láthatjuk a kislányok (!) megszületését, a következő fejezetben már Samthát látjuk 12 évesen a Vadbolygón. Ezen a bolygón vadászok élnek, akiknek különböző iskoláik vannak itt, ahol kiképzik őket, ide kerül a hercegnő, annak ellenére, hogy lányok nem tanulhatnak az iskolákban. A Vezér, Ronald Parker viszont maga mellé veszi, és ezzel egy végzetes játék veszi kezdetét…
Ugyanis a könyv cselszövések, ármányok, átverések sora. ezen van leginkább a hangsúly, a szereplők konfliktusain, egymáshoz való viszonyában. A háttérre, a bolygók bemutatására nem igazán szánt figyelmet az író, pedig ez lehetett volna a regény legizgalmasabb résez. Nem ismerjük meg igazán az iskolákat, hogy pontosan milyen oktatás folyik, és a bolygókról is csak alapvető dolgokat tudunk meg. Számomra a császárnő és a vadászok konfliktusa sem volt eléggé kibontott.
Maga a sci-fi vonal sem túl erős: az űrben vagyunk, vannak űrhajók, repkedések, de ez sincs igazán kiaknázva. Olyan szinten a szereplők vannak előtérbe tolva, hogy ezek számára már nem marad hely.
Nem mintha a karakterek nem lennének jól kidolgozva: Samtha az egyik legtitokzatosabb, legkeményebb és legharciasabb szereplő, akivel valaha az irodalomban találkoztam. Egy kislány testébe zárt nő, aki mindent tud, de mégsem eleget.
Ronald Parker, a Vezér, a Rendtévők egyike egy egyszerre szánandó és utálandó szereplő. Az Áldozatoknak nevezett diákokat ott használja ki, ahol tudja. Valójában mindenkit felhasznál a terve érdekében, melyet egy jóslat alapoz meg.
A könyvön én azt érzem, hogy csak egy sorozat nyitódarabjának indul, ezért vannak szálak, amelyek elindulnak, aztán egyszer csak elsikkadnak, és van sok elvarratlan szál is. Ez egyáltalán nem tesz jót a történetnek.
Szeretem is a könyvet, meg nem is: érdekes könyv, jó karakterekkel, de dühítően sok kihagyott zicerrel. Ha esetleg Asvak folytatja, remélem jobban megismerhetjük a számomra hiányzó történetelemeket. így a könyv egy kissé a beteljesületlenség érzetét kelti, de lehet ezen még javítani.
by Nita

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s




Twitter

RSS

rss

Add to Google

Szavazás

PageRank modul

Google Pagerank, SEO tools

Blog Stats

  • 97,836 hits

StatCounter

ingyenes webstatisztika

%d blogger ezt kedveli: