Philip K. Dick: Lenn a sivár Földön (hangoskönyv)

Rendhagyó módon most egy hangoskönyvről fogok kritikát mondani. Ennek több érdekes aspektusa is van.
Ha egy könyvet veszünk a kezünkbe, lehet írni arról, milyen a borítója, milyen maga a mű. A hangoskönyvnél egy pluszt ad az hozzá, hogy magáról a “mesélőről” is véleményt tudunk alkotni.
A kiadványon négy novella található a Lenn a sivár földön című novellagyűjteményből. Az első a Kétbalkezes Orfeusz, amely mű nekem a legjobban tetszett. Egy férfiről szól, aki megunja a munkáját, és a Múzsa Rt. segítségével visszarepül a múltba, hogy megihlessen egy sci-fi írót…
A második novella a címadó mű, ami számomra megfoghatatlan. egy lányról szól, aki furcsa angyalokat lát, akiknek elég furcsa tulajdonságai vannak…
A harmadik novella a Háború a zidiótákkal címet viseli, és a másik kiemelkedő mű a hangoskönyvről. A zidióták, ezek a 60 centis kis lények megpróbálják elfoglalni a földet, és nem értik, miért is buknak le mindannyiszor, még ha kiváló emberi álcát is öltenek magukra. Ők is azt hitték, hogy nem a méret a lényeg…
A negyedik mű a Ruug, amely Borisz, a kutya története, aki különös lényekre lesz figyelmes, akiket csak ő lát, az emberek pedig nem…
Mind mondtam, egy hangoskönyv esetén fontos a mesélő személye is. Galambos Péter remekül adja elő a novellákat, nagyon jó az előadásmódja, remekül emeli ki a karakterek egyes vonásait a hangjával.
Ez volt az első mű, amelyet ilyen formában vettem magamhoz, de szerintem nem az utolsó.
by Nita