Szélesi Sándor: A beavatás szertartása

Az Endemi mindössze húszezer fényévnyire fekszik a földtől. Egy kutató, David Whist a fiával él ezen a különleges bolygón már 12 éve. Teljesen hozzászoktak az ottani élethez, és hogy kettejüké az egész bolygó. Ám ekkor a férfi hírt kap, hogy érkezik egy hajó 14 ezer telepessel a fedélzetén…
Nagyon jó az alaptörténete a könyvnek, megvan miden benne, ami egy jó sci-fi-hez kell. Sajnos mégsem igazán az bontakozik ki, amit én vártam volna.
David és fia, Justin érthető, hogy nagyon szeretik egymást, és ragaszkodnak egymáshoz, de úgy érzem, hogy ezt nem kellett volna kismilliószor az orrom alá dörgölni. A kormányzó személye is túlzás számomra, annyira tipikus, hogy az már zavaró. A többi karakter sem lett számomra túl szimpatikus.
Ami mindenképp pozitívum a regényben, az az Endemi élővilágának leírása. A különböző növények, állatok, az őslakos goruk leírása igazán remekre sikerültek. Amikor David az állatokkal vagy a növényekkel foglalkozik, azok a legkellemesebb részek.
Maga a történet viszont a telepesek megérkezésétől nem tudott lekötni: olvastam, olvastam, talán egy nagyon kicsit még érdekelt a szereplők sorsa, de nem rágtam le a tíz körmömet.
Ami viszont leginkább feldühített a könyvben, az a befejezés: az egész olyan kurtán-furcsán lett megoldva, számomra nagyon idegen befejezés volt az addigiakhoz képest. Talán ha a könyv nem így zárul, kicsit más érzéssel tettem volna le. Nem azt mondom, hogy miden történetnek pozitív véggel kell lezárulnia, de ez a befejezés számomra nem teljesíti ki a regényt.
by Nita

Szélesi Sándor: Guberálók

Szélesi Sándor Guberálók című novellájáról szeretnék írni pár sort. Abból az alkalomból, hogy ez a műve is jelölt a Zsoldos Péter Díjra. Egyébként ez az írás a 209. Galaktikában olvasható, ha valaki szívesen elolvasná vagy újraolvasná.
Szóval a mű két, roma származású, szkafanderes férfiről szól, akik az űrben válogatnak a sok kidobott, és összegyülemlett limlom között. Bár efajta történetet olvashattunk már a korábbiakban is, ahol az űrszemetet gyűjtik az erre elhivatottak. De azért bizonyára előttünk van az a kép, mikor a cigányok vadásszák a kidobott lomok közül az “értéket”. (Gondoljunk akár a lomtalanításokra, és az ott őrposztot ülőkre.) Ennek analógiájára történetünk hősei az űrben szedik össze a tárgyakat. Ruha helyett persze szkafandert viselnek, ami épp úgyanolyan toldozott-foltozott, mint a földi viseletük. Révén, hogy azt is egy ilyen szeméttelepen találták. A novellából megtudjuk, hogy igenis van hasznuk ezeknek a guberálóknak. A még használható dolgokat válogatják ki ők a tényleges szemét közül, és ezeket a tárgyakat adják aztán tovább. Leselejtezett űrhajóikkal szállítják az eladható holmit a Föld szegény területeire, és a peremvidékek. Ahová ritkán jut el a földi utánpótlás, és ami eljut, az is silány minőségű.
Jelenleg ilyen hasznukat nem látom a guberálóknak, de tényleg majd talán a jövőben. Manapság önellátás céljából túrják a szemetet a rászorulók. Néha látni a belvárosban, hogy egy plédre vagy újságpapírokra kirakják portékáikat. De nem hinném, hogy valakinek leszakadt fejű babára, vagy kosztól fekete plüssmacira lenne szüksége.
A rövid történet egy csattanóval zárul, amit így most kár lenne lelőni. Inkább érdemes hozzá a novellát elolvasni!

by hadiosveny

Író-olvasó találkozó Görgey Etelkával és Szabó Sándorral

December 5-én, pénteken 17 órakor találkozhatnak az olvasók Görgey Etelkával, a Csodaidők írójával, és Szabó Sándorral, a Prón című regény szerzőjével. Helyszín az Anno könyvesbolt: 1013 Budapest, Krisztina tér 7.