Iain M. Banks: A száműző

Most egy 2004-es, nem a Kultúra világában játszódó regényt vehet kezébe az olvasó.
A történet: “Kr. u. 4034-et írunk. Az emberiség meghódította a csillagokat. Fassin Taak komótlátó előtt fényes jövő áll, mígnem egy napon váratlan látogatója érkezik. A galaxis peremén, egy jelentéktelen naprendszer eldugott szegletében magányos gázóriás kering, a neve: Nasqueron. Lakói, a heiek, régen elszakadtak a civilizáltnak mondott világtól. Úgy tartják róluk, hogy dekadens népség, akik a kiber-barbarizmus szintjén vegetálnak, adatokat guberálnak a világ szemétdombján, saját utódaikra vadásznak és értelmetlen háborúzgatással töltik az idejüket. Mozgásba lendül a galaktikus birodalom csikorgó gépezete, és Fassin Taak egyik pillanatról a másikra egy ismeretlen katonai szektában találja magát. Parancsot kap, hogy szálljon alá a gázóriásra, és járjon a végére a hei civilizáció több milliárd éves rejtélyének. Mindeközben vészesen közeleg a háború, amiben mindenki csak veszíthet… hacsak Fassin Taak idejében meg nem oldja a talányt.”
El kell hogy mondjam, hogy a könyv az utóbbi idők egyik legszebb borítójával rendelkezik.
A kötet megvásárolható az Agave Boltban.

Iain M. Banks: Emlékezz Phlebasra

A skót szerző első Kultúra-regénye 1987-ből, mely felvillantja a szerző későbbi műveinek alapjait.

A Kultúra, mely ugyan a Galaxis egyik legfejlettebb és legnagyobb civilizációja, nem tudja elkerülni az összeütközést a vallási fanatikus idiriekkel. Hamarosan óriási méretű háború bontakozik ki a két fél között, egész világok és állomások semmisülnek meg. A történet elején egy idiri rajtaütés során egy Elme, a Kultúra szuperszámítógépeinek egyike becsapódik Schar Világának fagyos felszínébe. A bolygót azonban a hatalmas és anyagtalan entitás(ok), a Dra’Azon Tiltott Bolygóként kezel, egy hajdan volt civilizáció emlékműveként, és csak keveseket enged a felszínére.

Az idiriek épp ezért felbérelik Bora Horza Gobuchult, az utolsó Alakváltók egyikét, hogy szerezze meg az Elmét a bolygóról. Horza hosszú és viszontagságos út során egy kalózcsapat élén, megjárva egy pusztulásra ítélt orbitált és megtapasztalva a háború értelmetlenségét, végül eljut Schar Világára, ahol a múltja ez kínzó darabját hagyta. Itt meg kell küzdenie mind a Kultúra ügynökével, mind megbízóival, hogy végül ráébredjen saját identitására.

Banks sodró lendületű űroperája a csillogó űrhajók és fura hősök ellenére elgondolkodtató könyv, mely egy a mienktől nagyon idegen világot mutat meg: a Kultúrát. Bár nem olyan lenyűgöző a tabló, mint a Játékmesterben vagy a későbbi Kultúra-regényekben, mégis kedvét lelheti benne mindenki, aki szereti az igényes és okos űroperát..
by Acélpatkány

Iain M. Banks: Nézz a szélbe

Az idiri háború volt a Kultúra legdicstelenebb időszaka. Csillagok, egész bolygórendszerek pusztultak el a harcokban. S noha a háború évszázadokkal ezelőtt véget ért, még ma is intő mementó a Kultúra humán és mesterséges értelmei számára. A Masaq’ Orbitált épp most éri el az egyik elpusztult csillag fénye. Azonban a pusztulás eme jelképe egy másik fiaskó kiküszöbölésére ad alkalmat.
A Kontakt és a Rendkívüli Körülmények a kelgír kasztháború borzalmai miatt próbál feloldozást találni, amikor találkozóra adnak esélyt egy kelgír küldött és a száműzetésben élő zseniális zeneszerző, Mahrai Ziller között. Ám kevesen sejtik, hogy a kelgírek ezt az alkalmat egy kegyetlen bosszú véghezviteléhez akarják felhasználni, mikor a második elpusztult nap fénye eléri az Orbitált.
A Nézz a szélbe újra eléri azt a szintet, amit Banks A játékmesterrel felállított: egyszerre izgalmas és fordulatos cselekményt, életteli leírásokat, remek jellemeket és egy magával ragadó világot kapunk. Banks, kihasználva, hogy a regényben emberek csak mint mellékszereplők vannak jelen (a legfontosabb figurák közt találhatjuk a nagy múltú faj, a homomdák egy képviselőjét is) és éles képet rajzol mind a Kultúráról, mind az emberről magáról. Kihagyhatatlan könyv, mely ugyan picit hosszú, de Banks-től ezt megszokhattuk. Akik igazán szeretik az írásait, még így is rövidnek fogják találni a regényt…

by acélpatkány

Iain M. Banks: A játékmester

A Kultúra: a megvalósult utópia. Egy távoli jövőbeli társadalom, mely nem ismeri a betegséget, a szegénységet, sőt a pénzt sem. Egy világ, ahol mindenki megkaphat mindent, amire vágyik. Emberek, gépek és idegen lények közös társadalma ez, amely a Galaxis egyik legfejlettebb civilizációja. Egy nagyon különös Galaxisé.
A regény a Kultúra egyik platóján – hatalmas mesterséges lakóhelyén – kezdődik. A főhős, Jernau Morat Gurgeh a Kultúra legjobb játékosa – mindenféle játékban. Azonban megrémül egy fiatal tehetségtől, és a csalás eszközével él. Ezt kihasználva a Kontakt, a Kultúra különleges ügynöksége ráveszi Gurgeh-t, hogy utazzon el a távoli Azad Birodalmába. Ott részt kell vennie egy játékon. Ám ennek a játéknak, az Azadnak a díja a Birodalom trónja. Gurgeh nagy nehezen beleegyezik és elutazik a távoli Birodalomba. Itt egy barbár, kizsákmányoló és idegengyűlölő társadalmat talál, és hamarosan megtudja, hogy a Kontakt célja nem más, mint ennek a társadalomnak a lebontása – és ehhez Gurgeh-nek győznie kell.
A regény, melyet többen igen helytállóan a legjobb Kultúra-regénynek – sőt talán a skót szerző legjobb regényének – tartanak, egyike a kortárs science-fiction egyik klasszikusa. A benne megrajzolt világ, a Kultúra utópikus társadalmának és az Azad bonyolultan struktúrált világának története egyszerre szellemi kihívás és szórakoztató kaland. A mindentudó Elmék – akikről ebben a regényben nem sokat tudunk meg –, a kotnyeles drónok, a gyakran vicces űrhajónevek (pl. Csavard Lazára vagy Ifjúkori Eltévelyedések), machinációk és galaktikus léptékű tervek azonnal magával ragadják az olvasót. A Kultúra, ez az egyedi és különös világ a legfurcsábbak egyike, amivel valaha is találkoztam. A regény elég sokat megmutat nekünk Banks eme szellemi produktumából, de a többi regény ennél sokkal részletesebben tárja fel előttünk a nyúl eme üregét. És talán ez az, ami a regény egyik erőssége. Engem sohase rettentett vissza egy-egy kötet vastagsága, de ebben a regényben Banks visszafogta magát. Itt is jelen vannak azok a csodás leírások, amelyek a Banks-regények sajátjai, de itt nem burjánzanak túl. A cselekmény se olyan nyakatekert, mint más műveiben, az akciók száma pedig igencsak alacsony. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért ez a könyv mindenkinek el tudja nyerni a tetszését, aki egy kicsit is fogékony az intellektuális űroperára és a szokatlan ötletekre.

By acélpatkány