Alan E. Nourse – William S. Burroghs: Pengefutár – Az igazi Blade Runner

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy forgatókönyv, mely a Blade Runner címet viselte. Írója William S. Burroughs, aki Alan E. Nourse The Blade Runner című művét vette alapul. A forgatókönyv irodalmi forgatókönyvként kiadásra is került. Mindez 1979-ben történt. Aztán egyszer csak jött Ridley Scott, aki megvásárolta a forgatókönyvet, hogy utána csak a címet meghagyva egy teljesen más filmet forgasson le, melynek alapja Philip K. Dicktől az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című regénye lett.

Szóval itt van egy regény, amelyből még forgatókönyv is készült, de film soha. Az emberben rögtön felvetődik a kérdés, hogy vajon az alapregénnyel lehetett gond, vagy a szkripttel; esetleg csak Ridley Scott ízlésének nem felelt meg mindez? (Zárójelben jegyezném meg, hogy Scott még Dick művét sem olvasta el teljesen, és úgy készített belőle filmet…)

A Galaktika Fantasztikus Könyvekben napvilágot látott Pengefutár – Az igazi Blade Runner  nem csak az eredeti művet, hanem Burroghs irodalmi forgatókönyvét is tartalmazza. Így lehetővé válik mindkét alkotás tanulmányozása és összevetése.

Nourse regényének alapvetése szerint 2014-ben járunk, amikor is legális egészségügyi ellátáshoz csak azok juthatnak, akik alávetik magukat a végleges sterilizációnak. Akik erre nem hajlandóak, azoknak marad a földalatti orvoslás, mely leginkább konyhákban elvégzett illegális műtétek elvégzését jelenti, és nagyon kockázatos…

Sánta Billy ennek az alvilági rendszernek egyik „alkotóeleme” pengefutárként. A pengefutárok szerzik be az illegális műtétekhez szükséges kellékeket, nélkülük az egész rendszer halálra lenne ítélve. Ők mégis az árnyékban maradnak, mindenki az orvosok dicsőségét látja csak. Nehéz élet ez, de Billynek nincs más választása…

A könyv nagyon súlyos morális kérdéseket és átgondolandó elméleteket vet fel. Meg lehet-e állítani az emberiség nagymértékű növekedését és a betegségek terjedését ilyen drasztikus szabályozással? Lehet-e kockázatni ennyi emberéletet egy talán soha el nem érkező szebb jövő érdekében?

Ezekre a kérdésekre keres választ Doki is, a regény másik főhőse Billy mellett. Remek párhuzama a regénynek, hogy míg Dokit az egész emberiség jövője foglalkoztatja, Billy sokkal inkább a saját világába zárkózik be, inkább saját magával törődik, annak ellenére, hogy mennyi ember számára nyújt segítséget a munkájával. Nourse tehát nem csak a társadalmat, hanem az egyes embereket is bemutatja, akik a rendszer részei és leginkább elszenvedői.

A regény kellően árnyaltan ábrázolja ezt a világot, karakterei hitelesek, „élnek”. Furcsa irányt vesz egy ponton a történet, legalábbis számomra furcsa irányt, mert én teljesen másra számítottam, mint ami a végkifejlete lett. Egy kis hiányérzetem is maradt, mivel nem teljesen azokat a válaszokat kaptam meg, amire vártam.

Az irodalmi forgatókönyv pedig tényleg csemege, igazi élmény elolvasni azt, Burroghs hogyan is álmodta volna vászonra a regényt. Az ő története nagyon merész, álomszerű képekkel teli, szürreális és kiberpunk elemektől hemzsegő lett volna. Az eredeti alkotástól eléggé elrugaszkodó, sokkal merészebb mű került ki Burroghs kezei közül. Én mindesetre nagyon kíváncsi lettem arra a Blade Runnerre, ami ebből készült volna.

Összességében azt mondhatom el a sci-fi kedvelőinek és a filmművészet rajongóinak is bátran merem ajánlani, hogy merüljenek bele a Pengefutár szürkés, karcos világába. Igazán megéri.

(Az eredeti írás a http://www.intergalaktika.hu oldalon jelent meg.)

William Gibson: Árnyvilág

Végre nálunk is világot lát a cyberpunk nagymesterének 2007-ben megjelent regénye.
“Hollis Henry, az egykori Curfew rockbanda újságíróvá avanzsált ex-énekesnője munkalehetőséget kap egy indulás előtt álló, trendinek ígérkező életmódmagazintól. Első feladata Los Angelesbe szólítja, ahol a virtuális valóságot és a műholdas helymeghatározó technikát ötvöző, újfajta képzőművészetről kell anyagot gyűjtenie. Hollis azonban hamarosan egy sokkal veszedelmesebb történet kellős közepén találja magát.
Eközben az Államok másik felén, Manhattan mélyén Tito, egy patinás kínai–kubai bűnözőklán csempészetben, városi akadályfutásban és a misztikus afro-karibi santeríakultuszban egyaránt jártas, fiatal tagja családi utasításra iPodokat kézbesít egy titokzatos öregembernek. A furcsa megbízás azonban nem csak benne kelt megválaszolatlan kérdéseket. Tevékenysége és főként kapcsolatai nyomát egy ködös szervezet jól kiképzett ügynöke követi, az igazi célpont azonban valószínűleg nem Tito, hanem valaki más…
A világ szállítmányozási útvonalain ezalatt hol felbukkan, hol eltűnik egy teherkonténer, sehol nem állapodva meg elegendő ideig ahhoz, hogy valaki rátehesse a kezét..”
Reméljük, most sem csalódunk az író zsenialitásában.
A kötet már megvásárolható a galaktikabolt.hu-n.
by Nita

William Gibson: Neurománc

William Gibson az 1984-es megjelenésű Neurománc című regényével egy új sci-fi irányzat, a cyberpunk alapjait fektette le. A könyv a Sprawl-trilógia első kötete, melyet a Számláló Nullára és a Mona Lisa Overdrive követnek. Az írót könyvéért Nebula-díjjal, Hugo-díjjal, és Philip K. Dick emlékdíjjal jutalmazták.
A regény főszereplője Case, a lecsúszott konzol zsoké, aki nem képes többé a kibertérbe csatlakozni. Chiba City-ben, a japán alvilágban próbál egyik napról a másikra életben maradni, ám helyzete egyre kilátástalanabb. Ekkor bukkan fel a színen Molly, a borotvalány és megbízója, Armitage. Armitage munkát ajánl Case-nak, így ő ismét alámerülhet a mátrix szövevényes adatmezőibe. Case és Molly társak lesznek, és titokban nyomozni kezdenek, hogy ki állhat valójában a különleges megbízások hátterében.
Ahhoz képest, hogy egy 1984-es könyvről van szó, rendkívül kidolgozott képet kapunk a kibertérről, és egy hátborzongató jövőről. Gibson megalkotta szereplőinek szavajárását jellemző szlenget, ami még tovább színesíti a történetet. (Ezeket a kifejezéseket megtalálhatjuk az interneten is.) A rendkívül elgondolkoztató és pörgős könyv olvasása közben senki sem fog unatkozni!

by hadiosveny