Ken Macleod: Sötét fény

A Kozmonauták várának története folytatódik! Egy izgalamas utazásnak lehetünk résztvevői.
“Az egykori elméletek a gyakorlatban is igazolást nyertek: az értelmes élet ritka dolog a világegyetemben – mármint a bolygófelszínekhez kötött értelmes élet. Mert máskülönben mindenütt csak úgy hemzseg, az égitestek belsejétől a csillagközi porfelhőkig.
Az emberiség is a ritka kivétel-fajok közé tartozott, egészen a 21. századig, amikor önerőből jutott el az űrbe. Aztán felfedezte, hogy idegen lények évmilliókon keresztül rabolták és telepítették szét az univerzum távoli világaira a földi életet. Így jött létre a Második Szféra, egy olyan világ, ahol emberek és értelmes dinoszauruszok együtt léteznek.
A Mingulayról, a halhatatlan kozmonauták bolygójáról most expedíció indul, hogy kiderítse, kik azok, akik a távolból mozgatják a szálakat, kik azok, akik még az embereket elrabló idegeneket is marionettként mozgatják. Kik a világegyetem titokzatos istenei.”
A kötet már előrendelhető a galaktikabolt.hu-n.

Elizabeth Moon: A sötét sebessége

Gondolkodtatok már valaha azon, hogy a sötétnek van-e sebessége? A sötét a fény hiánya vagy annál valami több…?
Akárcsak ennek a kérdésnek, a könyvnek is rengeteg rétege van, amit az ember ahogy halad előre, folyamatosan fejt le a történetről, akárcsak a hagymáról a héját.
Lou Arrendale egy gyógyszerészeti nagyvállalatnál dolgozik, szerdánként vívni, vasárnap templomba jár. Saját lakása és kocsija van. És autista.
Az emberben mindenképp felmerül az összehasonlítás a Virágot Algernonnak főhősével, de azon kívül, hogy mindketten fogyatékosak, meg is áll a hasonlóság a történetben. Lou egy nagyon különleges személyiség. Olyan, mintha egy 35éves testébe zártak volna egy 7 éves kisfiút. Nagyon egyedien látja a világot, sok mindent másképpen érzékel. Felépíti a saját kis elképzelését a körülötte lévő dolgokról. De az élet vele sem kegyes, és elképzelései kártyavárként omlanak össze.
Mint írtam, a könyvnek nagyon sok rétege van. A felszínen csak egy autista embert látunk, de aztán egyre inkább egy ember érzéseit ismerhetjük meg, a minket körülvevő világot. Lou megkérdőjelezi mindazt, ami oly fontosnak tűnhet az életben, de amikor a történetét olvasod, rájössz, milyen felesleges is ezek a dolgok.
Lou kiemelkedően okos, viszont az környezetével nehezen alakít ki és tart fent kapcsolatokat. A maga világában, az “övéi” közt elboldogulok, de a “normális emberek” sokszor okoznak fejtörést és problémát számára.
De mégis ami a legfontosabb: főhősünk végtelen jóindulatú, a gonoszság szikráját sem lehet felfedezni benne. Annyira ártatlanul szemléli a világot, hogy az embernek a szíve belefájdul.
azt, hogy a történet a későbbi jövőben játszódik csak egyes utalásokból tudhatjuk meg, mint az orvostudomány fejlettségi szintjéből. a TeljesÉletnek köszönhetően meg lehet hosszabbítani az életet, a csecsemők autizmusa is gyógyítható már, és felmerül a remény, hogy a felnőtt autisták számára is létezik gyógymód…
Lou számára tényleg van esély a “normális” életre? Vagy talán jobban jár, ha az marad, aki? A könyv végére megtudjuk és meg is értjük a választását, de a befejezés nem ad teljes feloldozást.
A könyv kivitelezéséről annyit, hogy a borító és a külcsín nagyon igényes munka, viszont a tördeléssel vannak problémák és az elírás is elég sok.
A történet elolvasása után már egyáltalán nem kérdéses számomra, hogy miért is érdemelte ki az írónő a Nebula-díjat. Remélem a jövőben több írásával is megismerkedhetek.
by Nita

Elizabeth Moon: A sötét sebessége

A Metropolis Media sorozatban jelenik meg Moon 2002-ben írodott könyve, melyért 2003-ban megkapta a Nebula díjat. Az írónő 1945-ben született az Egyesült Államokban, és leginkább háborús sci-fiket, sci-fiket és fantasyket ír.
A történet Lou Arrendaleról szól, aki felelős beosztásban dolgozik egy nagyvállalatnál. Louval csak egy “probléma” van: autista. Ám adódik egy lehetőség, ami “normális” emberré teheti őt. De akarja ezt ő igazán? És ki ítéli meg, mi a normális, és mi nem az? Vajon az autisták tényleg csökkent képességüek, vagy inkább ők az emberi fejlődés legújabb állomása?
A könyv egy nagyon kényes és fontos témát boncolgat. A fogyatékos emberek köztünk élnek, de vajon értjük őket? Megértjük őket?
A könyv olvasását csak ajánlani tudom mindenkinek, én sem fogom kihagyni.
by Nita