John Wyndham: Szemünk fényei

A Szemünk fényei olvasásának nagy reményekkel indultam neki. Érdekesnek tűnt a történet, és a könyv trailere is nagyon megfogott. Szerencsére nem kellett csalódnom.
Az amerikai Midwichben furcsa dolog történik: 24 óra “kiesik” a város életéből. Aki belép a város körzetébe, elveszti az eszméletét. Mikor a hatás elmúlik, a falu lakói már kezdenének megnyugodni, de nyugtalanító események veszik kezdetüket…
A könyvnek elsősorban a hangneme fogott meg. Van benne valami régies, valami nosztalgikus, ami engem rögtön magába szippantott. Élvezet volt a könyv világába belemerülni, a falu lakóit egyre jobban megismerni. Wyndham arra keresi a választ, mi történik akkor, ha olyan dolgok kezdenek el történni körülöttünk, amelyet a józan ész képtelen felfogni? Vajon hogyan reagálunk arra, hogy a lehetetlen lehetségesség válik?
Természetesen a falunak ahány lakója van, annyiképpen értelmezik és próbálják elfogadni (vagy nem elfogadni) az eseményeket. Mindig érdekes egy ilyen kis falu életébe belelesni, főleg, ha szereplőkkel valami tényleg egyedülálló dolog történik.
Figyelmeztetek mindenkit, hogy ez nem egy pörgős könyv: az események finoman, lassabban bontakoznak ki, azért, hogy legyen időnk az eseményeken elgondolkodni. Lehet, hogy ezt néhányan unalmasnak találják, de én felettébb érdekfeszítőnek találtam az a rengeteg kérdést, ami a regény folyamán felvetődik.
Tehát a könyvet elsősorban azoknak ajánlom, akik képesek egy kicsit az események mögé látni, és akik szeretnek egy kicsit elgondolkodni. A többiek meg azért tegyenek vele egy próbát, hátha őket is elragadja a történet.

John Wyndham: Szemünk fényei

A brit író ezen műve 1957-ben született meg. A könyvből film is készült, mégpedig két alkalommal is, először 1960-ban, melynek egy folytatása is született, majd 1995-ben.
A történet kiindulópontja: “egy hétköznapi angol faluban különös és megmagyarázhatatlan “látogatás” történik, aminek következtében a falu minden női lakosa teherbe esik. Kilenc hónappal később pedig különleges gyermekek születnek, olyan képességekkel, amik akár fenyegetőek is lehetnek…”
A könyv előrendelhető a Galaktika Bolt oldalán.

M. John Harrison: Fény

Ha már az InterGalaktikán úgy csöpögtetik nekünk a pozitív véleményeket M. John Harrison Ligth (Fény) című regényéről, mint méheknek a nektárt, talán nem ártana kicsit többet tudni erről a „csodaszép virágról”.
A történet két szálon fut, két idősíkban. Pontosabban hármon, de kettő azonos időben zajlik.
Az első az ezredfordulón játszódik. A főhős, Micheal Kearney zseniális elméleti fizikus, aki egy óriási áttörés küszöbén áll. Azonban van egy titka: egy csak az ő számára megjelenő, személyes „démon”, a Shrander kergeti az őrületbe és a véletlenszerű gyilkosságokba.
A másik szál a 2400-as években játszódik, az űr mélyén. Seria Mau Genlicher egy ún. K-hajó pilótanője, aki kibernetikusan eggyé vált űrhajójával, és különböző kétes feladatokat vállal el. Az ún. Kearney Terület – mely egy téridő anomália a Galaxis belső régiójában, egyszersmind bizonyíték egy hajdani hatalmas idegen civilizáció ténykedésére – a következő célja, és itt egy ősi építményt kell megvizsgálnia.
Ugyanekkor New Venusportban, egy az anomáliához közeli planétán egy Ed Chianese nevű fickó tevékenykedik. A férfi virtuális valóság függő, és igencsak tetemes adósságot halmozott fel, ezzel magára haragította a Cray nővéreket. Mindeközben kiderül, hogy Kearney neve a XXV. századi emberek számára olyan, mint Einsteiné és Newtoné.
És hogy mi köti össze ezt a három embert? Egyrészt a Shrander, mely több alakban képes megjelenni, de mint mondja, leginkább egy öreg hölgy hasonlít igazi alakjára, akinek ló koponya van a feje helyén…
Harrison 25 évnyi szünet után ezzel a regényével tért vissza 2002-ben, és hamar a figyelem középpontjába került. Bár az Arthur C. Clarke-díjat nem sikerült megszereznie (az érdekesség kedvéért, versenyben volt még Miéville Scar [GFK-nál Armada munkacímen] és Kim Stanley Robinson The Years of Rice and Salt [A rízs és só évei] című írása is), de a James Tiptree Jr. Awardot igen (a díjat olyan műnek ítélik oda, mely a nemek kérdéskörével foglalkozik). A könyvről több elismert lap és szerző is pozitívan nyilatkozott. Ha minden igaz, hamarosan a magyar olvasók is meggyőződhetnek erről.
(És hogy miért van egy fehér macska az angol borítón? Seria Mau hajóját White Cat-nek hívják.)
by Acélpatkány