Szergej Lukjanyenko: Utolsó Őrség

Tud egyáltalán ez az pasi rosszat írni? Főleg ha Őrség könyvről van szó?
Az Utolsó Őrség története a legpörgősebb az összes rész közül, de azért a mondanivaló sem sikkad el benne szerencsére. Anton szemén keresztül látjuk újra az eseményeket, aki egy különös vámpírtámadás ügyében nyomoz, melynek során mindenki őt akarja holtan látni. De őt sem olyan fából faragták, hogy csak úgy megadja magát..
Feltűnnek ismerős arcok, és új emberek, de olyan is, akikre nem számítunk egyáltalán. Fordulatokban és meglepetésekben sincs hiány, és persze minden csak az utolsó oldalakon tisztázódik az ember számára. végre megtudjuk, hány szintje van a Homálynak, és hogy mi is található az egyes szinteken.
Lukjanyenko jól fonja össze a regény szálait, vannak olyan események, amelyek rávilágítanak az előző könyvek rejtélyeire, és még többet tudhatunk meg a Másfélék világáról.
És az író a könyv utolsó mondatával nyugtatja meg a rajongók lelkét, hogy nem ez volt a végső Őrség-kaland: “Feltétlenül-mondtam.- Talán azt hitted, ez volt az utolsó őrség?”
by Nita

Mary Shelley: Az utolsó ember

Az 1826-ban kiadott, közel 600 oldalas regény vegyes érzéseket keltett bennem.
Műfaját apokaliptikus sci-fi-nek titulálják, amiből szerintem csak az apokaliptikus maradéktalanul helytálló. Shelley úgy képzelte, hogy az emberek 2090 tájékán még mindig lovas hintón és lóháton közlekednek, bár a légi közlekedésről is ír valamelyest.
Főszereplőnk Lionel Verney, az ő szemszögéből láthatjuk a kezdeti idők boldogságát, majd pedig az emberiség bukását és megfogyatkozását. Az első kötetben leginkább Verney és környezetének politikai és szerelmi életének változásáról olvashatunk, a romantika teljes eszköztárát kimerítve. Hosszú leírásokat kapunk, és érzelmek miriádját. A második kötetben viszont már megjelenik a dögvész, és megkezdődik az emberiség és Verney kálváriája.
Bevallom őszintén, a könyv vegyes érzéseket keltett bennem. Én úgy érzem, ez a könyv fele ekkora terjedelemben sokkal jobb lehetett volna. A párbeszédeket is hiányoltam, nincsenek nagy gondjaim a leírásokkal, de azért amikor 10-20 oldalon keresztül nem hangzik el párbeszéd, az engem már kissé zavar.
Amiben Mary Shelley felülmúlhatatlan, az az emberi lélek ismerete, és az emberi természet hű ábrázolása. Szinte végig érezzük a főszereplő lelkében dúló érzéseket, és az emberek viselkedése is teljesen élethű, ráadásul sok szereplőben ráismerhetünk olyan karakterekre, akikkel ma is nap mint nap találkozunk.
Ami nálam még rontott a regény élvezetén, hogy főleg a második kötetben rengeteg az elírás, a hiba, erre azért jobban oda kellet volna figyelni.
Összességében egy kicsit talán hosszúra sikerült, de élvezetes regényt foghatunk a kezünkbe, amely jövőképének egy része akár még be is teljesedhet…
by Nita

Szergej Lukjanyenko: Utolsó Őrség

Végre az év végén kezünkbe foghatjuk az Őrség-tetralógia “utolsó” darabját. És hogy miért is teszem zárójelbe? Mert állítólag az író készül egy ötödik rész megírására is.
A történet: “Különös vámpírtámadás áldozata lesz a skóciai Edinburgh-ben egy orosz fiatalember. A Nappali és az Éjszakai Őrség, no meg persze az Inkvizíció egyaránt szeretné kideríteni, mi is történt valójában. A megindult nyomozás egyre furcsább fordulatokat vesz. Kiderül, hogy megtörtént az, ami korábban elképzelhetetlen volt: összefogott egy vámpír, egy Fénypárti mágus és egy Inkvizítor, hogy megszerezzék a világ leghatalmasabb talizmánját, a Minden Koronáját, amelyet még maga Merlin készített. Utolsó Őrségnek nevezik magukat, mind a hárman Legfelső szintűek. A világ feletti uralomra törnek? Ezért nem fognának össze a Fény és a Setét erői. Valami más, ennél is nagyobb cél vezérli őket.
A nyomozás szálai Edinburgh-ből a távoli és ősi Szamarkandba, majd ismét Skóciába vezetnek. A küzdelem egyre kegyetlenebb, kíméletlenebb, az Utolsó Őrség minden szabályt, magát a Megállapodást is megszegve mágikus eszközökkel felfegyverzett embereket is bevon a harcba. A tét a Másfélék megmaradása…”
Ígéretesnek tűnik, nem hiszem, hogy Lukjanyenko tudna nekünk csalódást okozni…
by Nita

Mary Shelley: Az utolsó ember

Egy 19. századi írónő, Frankeinstein “szülőanyja” először 1826-ban kiadott művét vehetjük nemsokára kezünkbe.
Ezen írása egy apokaliptikus science fiction, amely előfutára volt a későbbi világvége történeteknek.
“A 21. század második felében újra felüti fejét a világban a fekete halál, és mintha a pestisjárvány egymagában nem lenne elég, az életben maradtak oktalan háborúskodással tizedelik tovább a Föld népességét. Miközben a modern civilizáció lassan összeomlik, egy mindinkább megfogyatkozó angol arisztokrata társaság tagjainak sorsán keresztül bepillanthatunk az emberiség végnapjainak felkavaró személyes drámáiba, és e nagyszabású mű végére az is kiderül, van-e esély az újrakezdésre, vagy fajtánk nyom nélkül eltűnik a föld színéről.”
A regényből készült filmet várhatóan idén mutatják be az USA-ban.
A könyv két kötetes, novemberben környékén jelenik meg, de a Galaktika Baráti Kör tagjai már most megvásárolhatják a Galaktika szerkesztőségében.
by Nita